A környezetet szennyező barnaszénnel, lignittel és puhafával történő tüzelésnél olyan egészséget károsító részecskék kerülnek a levegőbe, amelyek a levegő szennyezésével sok ember életét rövidítik meg. Még nagyobb veszélye van a hulladékok lakossági tüzelésének. Azért, mert a hulladék háztartási eltüzelésekor még több egészségkárosító anyag kerül az eltávozó füsttel a levegőbe.
A fűtési szezon közeledtével elkezdenek fűteni az emberek, és emiatt romlik a levegő minősége. Különösen szennyezett a levegő télen azokon a településeken, ahol nagy arányban korszerűtlen tüzelőberendezésekben nem megfelelő tüzelőanyagokkal fűtenek. Ezeken a településeken az egészségre ártalmas kisméretű szállópor kibocsátás bőven meghaladja az elfogadható mértéket. Különösen rossz a levegő télen a legalacsonyabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkező településeken.
Különösen a barnaszénnel, lignittel, valamint a háztartási hulladékokkal való fűtésnél erősen szennyezett a levegő. Különösen a gumi és műanyag hulladékok égetésekor olyan fémek, nehézfémek kerülnek a füstgázzal a levegőbe, amelyek rákondenzálódnak a levegőben szálló porra. Például a nehézfémek – higany, króm, nikkel – jelentős része, 80-90%-a a 2 mikrométernél kisebb porszemekre tapad rá. Ezek pedig bejutnak a tüdőbe is. Az egy mikrométernél kisebb méretű porszemek pedig bekerülnek a véráramba is. Márpedig, ha ezek a porszemek fémekkel, nehézfémekkel szennyezettek, akkor súlyos légzőszervi, valamint szív és érrendszeri betegségeket okozhatnak.
Ha az egész fűtési szezonban ilyen nehézfémekkel szennyezett a levegő, akkor a légzőszervi betegségek közül az asztma, a hörghurut, a COPD, a tüdőtágulás kialakulásának veszélye jelentősen megnő. Ugyanígy megnő az érszűkület és a magas vérnyomás megjelenésének a veszélye is. Különösen veszélyeztetettek a kisgyerekek és az idős és gyenge immunrendszerrel rendelkező emberek.
Ezeknek a súlyos légzőszervi, valamint szív és érrendszeri betegségeknek a megelőzésére is érdemes a levegőt legkevésbé szennyező tüzelési módot választani.
Környezettudatos tüzelés szabályai
Leier kémények cserépkályhához, kandallóhoz, vegyes tüzelésű kazánokhoz
Ha a környezetbarát tüzelést biztosító tüzelőberendezést és a füstöt elvezető kéményt szakember helyezi üzembe, és rendszeresen ellenőrzi, akkor nemcsak a környezetbarát tüzelés gazdaságossága, hanem a biztonságos tüzelés is biztosított otthonában.
A környezetet legkevésbé károsító tüzelésre a leginkább a keményfák alkalmasak. Az akác, a tölgy, a bükk, a gyertyán és a kőris száraz állapotban jól ég, és az égéskor keletkező füstgáz kevésbé károsítja a levegőt. A puhafákkal való tüzelés már nem ennyire környezetbarát. Például a fenyőfának magas a gyantatartalma, és ez égéskor szennyezi a levegőt. Az a legjobb, ha a tüzelésre használt keményfának 20% alatt van a nedvességtartalma. Ehhez a kivágott keményfát legalább egy évig érdemes szárítani.
Családi ház homlokzat szigetelése utólagosan grafitos hungarocellel 15 cm-es vastagságban
A kéményfával tüzelés akkor hatékony, ha az égéshez szükséges levegő biztosítva van. És akkor gazdaságos a tüzeléssel otthonában biztosított energia, ha hőszigetelve van a homlokzat, valamint a tető vagy a padlás.
A keményfa tüzelő mellett, helyett ne tegyen a tűzre semmilyen hulladékot a fekete-fehér papíron és a festetlen, száraz fán kívül. A színes papír, a festett vagy lakkozott fa, a műanyag palackok, a ruha tüzelésekor olyan vegyi anyagok szabadulnak fel és kerülnek be a füstgázba, ami szennyezi és ezzel pedig belégzésre alkalmatlanná teszi a levegőt.
Sokan szeretnének a viszonylag olcsó barnaszénnel és lignittel fűteni. Ezeknek az égésekor azonban mérgező kén-dioxid, kén-trioxid és nitrogén-oxidok szabadulnak fel, valamint sok hamu keletkezik. A családi házak kéményei nincsenek felszerelve füstgáztisztítási technológiával. A kén-dioxid és kén-trioxid az égéskor keletkező vízgőzzel reakcióba lépve mérgező kénsavat és kénessavat alkot. Ezeknek a belégzése pedig nemcsak a légutakat irritálja, hanem a szemet is. Nagy mennyiségben vagy tartósan belélegezve hörghurutot és nehézlégzést okozhat. Emellett pedig az asztma kialakulásáért is nagyban felelős kockázati tényező a kén-dioxiddal szennyezett levegő.
Tűzifa megfelelő tárolása és szárítása a tüzeléshez
A tüzeléshez használt tűzifa 20% alatti nedvességtartamának eléréséhez legalább egy évig szárítani kell a fát, és utána pedig meg kell óvni a talajból felszívódó nedvességtől és az esőtől a tüzelésre már alkalmas fát.
Segíti a fa megfelelő száradását, ha tüzelésre alkalmas hosszúságra vágja és felhasogatja a fát. A kisebb darabok gyorsabban és könnyebben kiszáradnak.
Segíti a száradást az is, ha nem a földön, hanem 10-15 centis megemeléssel tárolja a felhasogatott tűzifát. Ekkor nem szívja magába a talaj nedvességét, és a levegő is járja alulról, és ettől is gyorsabban szárad. Ha a levegő jól járja a fát, akkor gyorsabban szárad, ezért érdemes szellős és száraz helyen tartani.
Ha zárt helyen tárolja a fát, akkor biztos nem fog megázni, de a levegő sem járja annyira, és lassabban fog száradni. Ezért érdemesebb olyan tető alatt elhelyezni a tűzifa rakást, ahol a rakás oldalait szabadon járja a levegő.
Száraz, szellős helyen egy év alatt ki fog száradni a felhasogatott tűzifa. Zárt helyen azonban érdemes akár 2 évig is tárolni, szárítani a fát a tüzelés előtt. Minél szárazabb ugyanis a fa, annál jobban, nagyobb hatékonysággal és a levegőt kevésbé szennyezően fog égni a cserépkályhában vagy kandallóban.
Megfelelő tüzelés fával
Akkor fog jól égni a száraz tűzifa, ha a tűztérnek megfelelő méretre vágott és felhasogatott fa legalább egy évig szárad a tüzelés előtt.
Annál jobb az égés, minél több levegő segíti a tüzet. Ezért érdemes a hasábokat szellősen rakni a tűztérbe. Egy jó nagy tűztérben alulra kerülnek a vastagabb hasábok, és felülre a begyújtást segítő vékonyabbak. A tűzifa ilyen rakásánál a felül lévő gyújtós könnyen meg fog gyulladni a tűz begyújtásakor, és a lángnak nem kell áthaladni a teljes rakáson. Ezért nem fog lehűlni a láng a felette lévő nagyobb hasábfák szárításában, melegítésében.
A másik nagy előnye a nagyobb hasábok alulra kerülésének az, hogy a tüzelés lassan, fokozatosan történik. A felül meggyújtott tűz fokozatosan halad lefelé a vastag hasáboknál, ezért a lassabb tüzeléssel nem keletkezik egyszerre annyi füst és füstgáz. Ezért nem kell olyan sok levegő a tüzeléshez, másrészt pedig nem is távozik egyszerre annyi füst a tűztérből.
A tüzeléshez szükséges teljes rakást alulról gyújtaná meg, akkor a tűz az egész rakáson keresztül menne, és mire ez megtörténik, átadja a hőjét a hasáboknak, és nem tud felmelegedni. Ezért az alacsonyabb hőmérsékletű égésnél több füst és a levegőt szennyező füstgáz keletkezik.
A minél kevesebb füstgáz keletkezése miatt fontos az, hogy semmilyen hulladék ne kerüljön a tűzbe. A ruhák a színes papírok égésekor ugyanis a színek miatti mérgező vegyületek szabadulnak fel az égéskor, és jutnak be a levegőbe. Még több mérgező gáz szabadul fel a műanyag hulladékok égetésekor.
Ha még nincs elég meleg a kandallóban vagy a cserépkályhában, akkor a rakás elégésekor a parázsló tűzre izzásának végén rakjon még néhány fahasábot. Ha az erősen parázsló tűzbe rakná az újabb hasábokat, akkor sok levegő kellene az égéshez, és ez nem biztos, hogy rendelkezésre áll a tűztérben. Ilyenkor gyengébb az égés, és még robbanásveszély is kialakulhat, ha túl sok hasábot tett egyszerre a tűzre.
A nedves fával való tüzelés nemcsak a levegőt erősen szennyező, hanem gazdaságtalan is. A nedves fával való tüzelés fűtőértéke ugyanis kb. a felét éri el a tökéletesen száraz fával való tüzelésnek. Egyszerűen azért, mert a nedves fával való tüzeléskor a felszabaduló energia jelentős része a nedves fában lévő víznek az elpárologtatására megy el. A nedves fával való tüzeléssel tehát nemcsak a levegőt szennyezi sokkal erősebben, hanem még azzal is számolhat, hogy kétszer annyi fára lesz szüksége a fűtéshez.