A természetes anyagokból gyártott ásványgyapot szigetelő lehet üveggyapot, kőzetgyapot és salakgyapot szigetelő is. Az ásványgyapot az a szálas hőszigetelő anyag, amit olvasztott salakból, kőzetből vagy újrafelhasznált üvegből gyártanak. Ezek mindegyike jó a magastető szarufák közötti szigetelésére, illetve a szarufák alatti kiegészítő szigetelésre.
A kohókban keletkezett kohósalakból ma már nem állítanak elő szigetelőt, ezért salakgyapot szigetelést már nem gyártanak.
A kőzetgyapotot természetes kőzetekből dolomitból, mészkőből és bazaltból gyártják. Ezeket a felaprózott kőzeteket magas, 1500 fokos hőmérsékleten kemencében megolvasztják. Ezután a kemencéből kifolyó olvadékot, a vulkánkitörésekhez hasonló lávát, centrifugahengereken szálasítják. Hidrofobizált, víztaszító hatását pedig adalékanyag hozzáadásával érik el. Ezzel a kőzetgyapot szálak vízlepergetővé válnak, nem szívják be magukba a vizet. A kőzetgyapot szálak kötőanyagaként műgyantát használnak, amit forró légárammal visznek be az anyagba.
Kőzetgyapot szigetelés a tetőtérben szarufák között
A szálasított kőzetgyapotot aztán a kőzetgyapot végleges vastagságától függően egymásra fektetik, és egyenletes vastagságúra összepréselik. Az egyenletes vastagságú kőzetgyapot folyamot aztán a kőzetgyapot táblák vagy tekercsek méretének megfelelően levágják. Ezt követően pedig összerakják a táblákat és csomagolják.
Az üveggyapot szigetelő alapanyaga az üveggyártáskor keletkezett üvegtörmelék és az újrahasznosított üveghulladék. Ehhez a természetben bőven megtalálható kvarchomokot, valamint hamut és mészkövet kevernek hozzá, és ezt olvasztják meg kemencében. A megolvadt üveg egy forgó tégelybe kerül, ahol szálasítják az olvadékot, és üvegszálakat hoznak létre. Ezeket az üvegszálakat még tovább húzzák és vékonyítják. Ez azért fontos, mert minél vékonyabbak az üveggyapot szálak, annál jobb az üveggyapot hőszigetelő képessége, annál alacsonyabb a hővezetési tényezője.
A kihúzott és megszilárdult üvegszálakra ragasztót spriccelnek, és az üveggyapot végső vastagságának megfelelő rétegeket egymásra rakják, és tömörítik. Utána újra kemencébe kerül az üvegszálfolyam, ahol a ragasztó megköt, és kialakul az üveggyapot végső szerkezete. Ezután az üveggyapotot a tábláknak, illetve tekercseknek megfelelő méretre vágják. Utána a méretre vágott táblákat egymásra rakják és csomagolják.
Az összepréseléskor a kőzetgyapot és üveggyapot szálak közé levegő szorul be, és a táblák ennek köszönhetik kiváló hőszigetelő képességüket.
Minél nagyobb a testsűrűsége a tábláknak, vagyis minél jobban összepréselik gyártás közben a szálakat, annál jobban megszorul benne a levegő, és annál kevésbé áramlik benne szabadon. Ezért a nagyobb testsűrűségű tábláknak jobb a hangszigetelő képessége.
A tetőtérben a tábláknak nem elsősorban a hangszigetelését, hanem a hőszigetelő képességét hasznosítják a szarufák közötti és a szarufák alatti hőszigetelésnél. Minél alacsonyabb a hővezetési tényezője a szigetelőnek, annál jobb a hőszigetelő képessége. A minél alacsonyabb hővezetési tényező azt jelenti, hogy a jobb hőszigetelő képességű szigetelőből vékonyabb is elég ugyanolyan szigetelés eléréséhez. Vagy pedig ugyanolyan vastag szigetelést berakva a szarufák közé jobb hőszigetelést és ezzel együtt nagyobb fűtési költség megtakarítást érhet el a tetőtér fűtésekor.
A magastető ferde síkjára a 0,039 W/mK vagy az ennél alacsonyabb hővezetési tényezővel rendelkező üveggyapot és kőzetgyapot táblák és tekercsek rakhatók fel nagy biztonsággal. Ennél magasabb hővezetési tényezőjű szigetelők az évek, évtizedek alatti roskadásuk miatt összetömörödnének az eresz alsó részénél és a tető felső részéről viszont eltűnne a szigetelő. Ezáltal itt megszűnne a hőszigetelés, ami felület lehűléséhez, és ezzel együtt a nedvesedéséhez, majd penészedéséhez vezethetne. Ezért érdemes megfelelő minőségű üveggyapot és kőzetgyapot szigetelést használni a tetőtér szarufák közötti szigeteléséhez.